Paks 1 a 70 év felé: a következő két évtized bürokratikus maratonja

Minden magyar energetikai forgatókönyv a 2030-as évekre ugyanazzal a hallgatólagos előfeltevéssel indul: a négy régi paksi blokk továbbra is üzemel. Az előfeltevés jogi bizonyossággá alakítása önálló projekt — kevésbé fotogén, mint a szomszédos építkezés, de ugyanolyan létfontosságú.

A kettős élet számtana. Az 1982 és 1987 között indult 1–4. blokk elhasználta első, 30 éves életét és a 2010-es években jóváhagyott 20 éves hosszabbítást: a jelenlegi engedélyek 2032 és 2037 között járnak le. A második hosszabbítás — további 20 év, 2052–2057-ig — 70 évre vinné a teljes üzemidőt: olyan terepre, ahová csak néhány amerikai reaktor lépett, VVER-440-es pedig egy sem.

Miért tart egy évtizedig. A dosszié nem pecsét, hanem alkalmazott tudomány: a tartályacél és a betonok öregedését figyelő programok, megelőző berendezéscserék, környezeti hatásvizsgálat határon átnyúló konzultációval, majd maga a nukleáris engedélyezés. Az előkészítésről szóló politikai döntés 2022-ben éppen azért született, mert az 1-es blokk 2032-ben jár le — és a tízéves eljárás éppen csak belefér.

A gazdasági tét. A négy blokk az ország termelésének közel felét adja verhetetlen határköltséggel: a régi flotta minden megnyert éve több száz millió eurót ér elkerült importban — és időt vásárol a Paks II-es építkezésnek, amelynek határidői bizonytalanok maradnak.

A kritikus hangok. A környezetvédő szervezetek az elvet vitatják: a hetvenes években tervezett reaktorok 70 évre nyújtása az ő olvasatukban felhalmozott kockázat. Az iparág válasza: éppen a hosszabbítási programok teszik ezeket a blokkokat Európa legátvizsgáltabb ipari objektumai közé. A végső döntőbíró: az atomhatóság — és az anyagok fizikája.

Az európai nukleáris flották a hírfolyamban.