Drónok és a Barátság vezeték: a tél, amikor három hónapig állt az olaj

Fél évszázadon át a Barátság volt a magyar finomítók köldökzsinórja. Idén a háború megmutatta a törékenységét: nem embargóval, hanem pontszerű robbanásokkal, több ezer kilométerre.

A leállás kronológiája. Január 27.: az ukrán szakaszon, Brodi mellett találat éri az infrastruktúrát, és a Magyarország és Szlovákia felé tartó áramlás leáll. Február 23.: drónok érik el a tatárföldi Kalejkino szivattyúállomást, mélyen a front mögött — jelezve, hogy az egész artéria, nem csak a határszakasz, legitim célpont. A teljes újraindulás csak április 22-én jön el: közel három hónap szünet azon az útvonalon, amely történelmileg az ellátás zömét adja.

A lengéscsillapítók. Az állam a MOL kérésére 250 ezer tonnát oldott fel a stratégiai tartalékból; a maradék űrt tankhajók töltötték ki az adriai útvonalon — nem orosz nyersolaj, hivatalosan is elismerten jóval drágábban és logisztikailag lassabban. A százhalombattai és pozsonyi finomítók működtek, de összenyomott árréssel és igazított programmal.

A járulékos konfliktus. A tartalék útvonaltól való függés újra lángra lobbantotta a régi vitát a horvát Janaf üzemeltetővel: tarifa- és kapacitásviták, a MOL büntetőfeljelentésével a csúcson — példátlan epizód két szomszédos stratégiai partner között. Brüsszel közben egyértelművé tette: a Barátság kimaradásai nem tolják el az orosz olajról való leválás naptárát.

A szerkezeti tanulság. A válság minden hete ugyanazt a tételt bizonyította: az alternatíva létezik — az Adria működik —, de pénzbe kerül; és aki a stratégiáját az egyetlen legolcsóbb útra építi, lejáratkor kamatostul fizeti a különbözetet. A diverzifikáció többé nem ideológiai opció: látható díjú biztosítás.

A régió energiabiztonsága a hírfolyamban.