D tarifa: a tőzsde a hátsó ajtón lép be a magyar villanyszámlába

Európa legvédettebb villanyszámlája elkezd — opcionálisan — a piac nyelvén beszélni. Nem hangos reformmal, hanem egy új betűvel a tarifakatalógusban.

A D tarifa mechanikája. A támogatás architektúrája az átlagfogyasztás sávhatáráig érintetlen: ott továbbra is a kedvezményes A1 ár uralkodik, változatlanul. Az újdonság a sáv felett kezdődik: a ~70 Ft/kWh fix lakossági piaci ár helyett a D opció a HUPX másnapi piacának napi jegyzéseihez köti az árat — euró/megawattórában, a Magyar Nemzeti Bank árfolyamán átváltva. A háztartás a fogyasztása felső szeletén akaratlanul is kis kereskedővé válik: az ára együtt mozog a nappal, a széllel és az árfolyammal.

Kinek éri meg. A célközönség pontos: azok a háztartások, amelyek rendszeresen túllépik a támogatott sávot — nagyobb házak, elektromos fűtés, villanyautó a konnektoron —, és a nagyfogyasztókat az olcsó ablakokba, egyre gyakrabban a szoláris délidőbe tudják tolni. Nekik a piaci átlag kényelmesen verheti a fix 70 forintot. Technikai feltétel: intervallumonként mérő okosmérő.

A vállalt kockázat. A HUPX-kapcsolat a házba hozza a drága téli estéket és a forint gyengüléseit is: a valutafaktor, amelyet minden elemzés kiemel, a konstrukció magyar sajátossága. A D tarifa nem új támogatás, hanem érettségi szerződés: valós ár fogyasztási fegyelemért cserébe.

A nagyobb értelme. Évek után, amikor a hatósági ár minden kapcsolatot elvágott fogyasztó és rendszer között, az állam újraépíti a hidat — önkéntesen, fokozatosan, és csak arra a fogyasztásrészre, amelyet a támogatás úgysem fedett. Európa többi része rég meglépte; Magyarország a maga stílusában lépi meg: megtartott plafonnal és piaccal a függelékben.

Európai árak és rendszerek a árak oldalon.